Kertészkedjünk. Már alig vártam, hogy újra mehessek a kertbe ültetni és tervezni, hogy mit mi mellé ültessek. Tavaly megfogadtam, hogy idén időben elkezdem megtervezni a kertet, 4 részre osztva mit hogyan mikor hova. De nem volt kedvem. Ez ezt szereti társnak, az azt, ez azt nem szereti, az pedig ezt nem. Feladtam idén is, úgyhogy megint nagyjából elkezdtem a társítás szerint, aztán ami jött, ahol hely volt. Még mindig vetek ahogy időm engedi, bár most annyira gazos volt minden… dehogy volt, folyamatosan az. Időm nagy részét ami marad a kertre azzal töltöm, hogy gazolok. Tavaly szinte semmit nem kellett, idén viszont…. a gaz az nő, a vetés meg sehol szinte. Igaz idén sincs locsololás, bár a gazt sem locsolja senki. Ki érti ezt??? Persze tudom én is, hogy a gaz az nem gaz, a földet próbálja „gyógyítani”, meg sokan közülük gyógynövénynek minősülnek, úgyhogy nehogy rájuk merjem mondani, hogy gazok. Na de mindegy, örömmel teszem még az írtásukat, a házi készítésű komposzt tárolóm legalább telítődik, lassan újat is kell csinálnom, és remélem egy év múlva már földdé komposztálódik legalább, ha ennyi munkám van vele.

Van viszont pár növény, ami csak úgy van, és nő, és semmit sem kell velük csinálnom: a rukkola, a spenót, a zsálya ( már lassan írtanom kell, akkora bokrokká cseperedtek) és a levesbe való petrezselyem (amit hébe-hóba csinálok csak) Sajnos. A többi növény elhanyagolható egyelőre :/ talán ha jönne egy kis eső….

A palántáimat a fürjek leették (hagyjuk is hogyan), úgyhogy kezdhettem újra, ezért minden még apró és kezdetleges. Talán pár hónap múlva már lesz is mit ennünk a kertből a rukkolán és spenóton kívül. Bár én ezeknek is rendkívül örülök.

Lenti magaságyás pedig külön story lenne, de az most inkább palántanevelő, mint hogy kert.

Addig is kertészkedjetek, puszi pá.