egészség, vegyszermentesség, ez a kert
a kert
anno és most
a kezdetek
Hogy hogyan lett belőlem fanatikus „éljünk egészségesen” és műveljünk meg magunknak mindent, amit csak tudunk? Nem tudom, mert életem nagy részét úgy éltem, hogy ÉLTEM. Utaztam, ettem, ittam, nem törődtem igazán az egészséges ételekkel. Az egészséges táplálkozás számomra annyiban ki is merült, hogy próbáltam kerülni az édességeket – sosem sikerült, próbáltam több gyümölcsöt enni – szerintem alig ettem, zöldséget, azt sem igazán, és amit talán tényleg betartottam, hogy az előre elkészített ételeket kerültem ahogy csak tudtam.
Aki fiatalan dolgozott külföldön vendéglátásban, az tudja, hogy ott nincs nagyon egészséges életmód, úgy és akkor eszik az ember, amikor és amit tud éppen.
De a gondolat mindig is bennem élt, hogy „de jó lenne már magamnak főzni egészséges dolgokat, de jó lenne valamit elültetni”, és ahogy öregedtem, ez egyre jobban előtérbe került. Aztán ahogy kikerültem a kolbászból van a kerítés világából, és hazajöttem, férjre leltem, új helyre költöztünk, jött a kert, és vele együtt a A KERT, állatok és a paraszti élet. A cipő helyett a gumicsizma lett a divat, a szép ruháim azt sem tudom hol porosodnak, ha még megvannak egyáltalán, szóval MINDEN más lett.
Hogy az elején kezdjem a történetnek, tavaly télen kezdtem neki a kertészkedésnek, amikor is még semmit sem tudtam az egészről. Mondhatni annyira városi voltam, hogy egyetlen aloe verám volt, ami hű társamként járta a világot velem. Minden más növény halálra volt ítélve mellettem. 🙁
Aztán jött Hévíz, ahol panelesként életem első paradicsom magjait elvetettem. Télen. ??? DE vagy 20 magot egy helyre, csak úgy szórtam…. nem sajnáltam. És jött a csoda, előbukkantak, persze mint egy mini dzsungel (annyi magból…) Szóval ennyit a kezdeti tudásomról, mínuszban volt mérhető.
De a lelkesedésem nagy volt!
Aztán jött „a Kert”. Gyulai Iván, és a permakultúra, velük együtt a megannyi youtube videó, és a karácsonyra kapott „a bőség kertje” című könyv. Ettől függetlenül még ekkor is totál kezdő voltam, hiszen a gyakorlat teszi a mestert. És ez így is van.
De térjünk vissza a „Kert”-hez. Mivel nálunk annyira agyagos a talaj, hogy semmit sem lehet vele kezdeni ásóval és kapával, ezért muszáj volt előkészíteni. Rota, trágyával, aztán trágyázás, és szalma rá. Sokan nem hittek benne, hogy kikel bármi is a trágya miatt, de a magokat kis földdel vetettem, hogy ne száradjanak ki. Locsolni nem locsoltam egyáltalán, ezért persze sok mag ki sem kelt, de még nulla időm volt, így a természetre bíztam mindezt. Ettől függetlenül sok szép terményünk lett, úgy, hogy alig kellett gazolnom, szinte elhanyagolható volt, és nem locsoltam egyszer sem, amúgy sincs nálunk fent víz, szóval nagyon nem is lett volna mivel…
Permetezés sem igen volt, kb 2x ha csalánlével, és tejes vízzel végigmentem rajtuk. A krumplibogarakkal vívtam csak nagy csatákat.
Ami tanulság volt: idén fátyolfóliával letakarom a legtöbb növényt, és az elején amíg ki nem kelnek, megpróbálom locsolni őket, ha nagy a szárazság. Plussz! Minden sort megjelölök, hogy hova mit ültettem, mert volt amit készlet hiányában nem tettem, és akkor azt gondoltam, hogy úgyis tudom mit vetettem… hát persze hogy nem így volt, úgyhogy jelölni fontos, nehogy gaznak nézzük a kihajtott növényt, főleg kezdőként, amikor azt sem tudjuk, hogy néz ki egy padlizsán palánta. Vagy bármi más.
Másik fontos tanulság, hogy időben megépítsük a támrendszereket! Én ebben is link voltam, de majd idén! 😀
…és most fogom elkészíteni saját készítésű fóliaalagutamat, amit bambuszból készítek. Palántázásra szánom, de hogy mennyire fog működni, azt egyelőre nem tudom… Majd beszámolok róla, és mutatom hogy készítem.
Kattanj ránk
